Nem hittem volna, hogy ehhez a témához hozzá fogok részletesebben szólni, de mint ahogy az sokszor elő szokott fordulni nem minden magától értetődő dolog értetődik magától - sajnos.

  Jelen esetben a Majka-Curtis ügyről van szó.

1.: Hogyan?

  Puzsér Róbert a megírta a véleményét az esetről (https://www.facebook.com/Robert.Puzser/photos/a.362831433792676/1852976691444802/?type=3&theater), amivel lehet vitatkozni, hiszen szokásához híven talán túl messzire ment a végső következtetések levonásánál, de az alap problémát penge élesen leírta.
  Senki nem cáfolja: nyilván nem akar senki se egy megbízhatatlan emberrel együtt dolgozni, és senki nem kíván ilyet senkinek se, de talán még barátkozni sem kívánunk ilyen emberekkel. Ha pedig valaki időközben változik meg, lehet vele szakítani, erre ezer meg egy példa van a világtörténelemben.

  De a szakításnak megvan a megfelelő helye és ideje. Meg persze módja.
  Felettébb elszomorító, hogy nem sikerült az emberek nagy részének felfognia, hogy akinek problémája van ezzel az üggyel, az nem az, hogy miért lett Curtis kidobva a bizniszből, hanem az, hogy miért több ezer ember előtt, potenciálisan videófelvétel közben kellett ledrogosozni.

  És ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy amikor nagyjából hasonlót művelt le Varga Attila, csak jóval kisebb ügyben, akkor a hatharom.hu az ügy kapcsán egy elég kemény kritikát írt "A nyilatkozat, ami rávilágít a morális fertőre" címmel.

2.: Az oda vezető út

  Szinte tökéletes példája a tettek és szavak elképesztő kontrasztjának a történtek. Lehet hogy az Index azt a végtelenül gáláns ajánlatot megadta Majkának, hogy vágatlanul 50 percig elmondhatja, hogy ő mindent megtett ezért a Curtis srácért, csak az utolsó momentum tökéletes reprezentálja, hogy körülbelül hogy működünk mi magyarok (még ha talán kissé igazságtalan is vagyok ezzel a kijelentésemmel, mert lehet hogy az üzbégek meg a kambodzsaiak is hasonlóak hozzánk ebben.)
  Ez a történet nem a problémamegoldásról, hanem a problémamegoldásnak nevezett "tűrünk-tűrünk-tűrünk-tűrünk-és-tűrünk-majd kirobban belőlünk a szar is" folyamatáról szólt. Hiszen az elmondottak alapján körülbelül Curtis szalonképtelensége előfordult már korábban 37-szer és most, a 38. alkalommal már Majka nem bírta tovább, de annyira nem, hogy nem bírta kivárni azt az x idő (hasamra ütök, 12 vagy 16 órát), amíg Curtis kitisztult állapotba kerüljön és aztán elmondja neki, hogy itt a játék vége. Pont mint az egyszeri szerencsétlen asszony, akit mindig ver a férje, aztán a 38. megverése után nem feljelentést tesz, hanem azonnal agyonszúrja a férfit.

  A 228 Facebook követővel rendelkező zenekaroknál is előfordul, hogy hulla romon megy koncertre az egyik tag. Másnap leülnek és megbeszélik a dolgot, azt mondják a részeges srácnak, hogy "Figyelj Jóska! A barátunk vagy, kedvelünk, de ha még egyszer ez előfordul, akkor kibaszunk, mint macskát szarni. Rendben van?" És Jóska vagy tiszteletben tartja ezt vagy még egyszer leissza magát koncert előtt és másnap kirúgják a zenekarból. De a legkevésbé sem rejtegetik, meg azt mondják, hogy hasmenése van meg ilyen ostobaságok, pláne nem több tucatszor - amit Majka csinált nem kevés ideig - és közben azt a végtelenül mérgező mantrát ismételgetik, hogy na még egy esélyt neki, na még egy esélyt neki.
  (Mondom még egyszer: mondhat bármit Majka, az eset lefolyása valójában ez volt, amint a mellékelt ábra mutatja.)

3.: A társadalmi reakció

  Egyrészt elszomorító, hogy a többség szerint az ügy menete rendben volt - rendben volt az, hogy a popsztár a barátjának mondott valakit ledrogosozta, amivel együtt rögtön bemószerolta a rendőröknél; és rendben volt az oda vezető út, tehát a méretlen és mérhetetlen tűrés, ami egy valós problémamegoldásnak volt tekintve.
  De számomra az verte ki végleg a biztosítékot, mikor szabályosan sok helyen láttam azt a fajta megnyilvánulást, amit most Deutsch Tamás pofátlan megnyilvánulásához érkezett topkommentből idézek: "Jó esetben ez menti meg egy függő életét. Amikor mindenki bezárja előtte a kaput"

  Hogy ha ezt élőben kéne prezentálnom, akkor itt jönne el az a pont, hogy nem tudnék hirtelen mit mondani. Tehát úgy állunk, hogy egy függőségben szenvedő embernek azzal segítünk a legtöbbet, ha megszégyenítjük és belerúgunk egyet, lehetőleg bele az árokba és magára hagyjuk.
  Korábban már voltak ennél súlyosabb és nagyobb volumenű esetek - mint például az otthoni ápolásra szorulókra és az ápolóikra kiszabott kormányrendelet (és az arra érkező teljes társadalmi passzivitás) -, viszont ebben az esetben jutottunk el odáig, hogy úgy gondoljuk, hogy ha egy ember bajban van, akkor hagyjuk csak magára, azzal tesszük neki a legjobbat és majd meggyógyul magától.

  Remélem nem kerülök ilyen helyzetbe! De ha mégis, akkor már remélhetőleg a rothadó nyugaton történik ez meg velem.

 2018. 08. 27.